More titles to consider

Shopping Cart

You're getting the VIP treatment!

With the purchase of Kobo VIP Membership, you're getting 10% off and 2x Kobo Super Points on eligible items.

itemsitem
See your RECOMMENDATIONS

Synopsis

A misztikus dráma egy fejlődő lélek változatos, sokszínű utolsó életeinek bemutatásával a földi élet értelmére keresi a választ.
Hősünknek abban a csodában lehet része, hogy visszatekinthet bárki, sőt önnön elmúlt életeibe is, belebújhat még egyszer, átélheti a nagy sorsfordulókat.   Vajon megismerheti –e az Univerzum titkait?
Vajon eljut-e oda, ahová mind vágyunk?

A fejezetek önálló novellákként is megállják a helyüket. 

****

A híd
János az ablakhoz lépett, onnan csodálta a hatalmas pelyhekben meseszépen szitáló havat, melynek látványától furcsa érzések kavarogtak a lelkében. Egyre jobban vágyódott vissza a természet lágy ölébe… 
- Nini, milyen szép nagy pelyhekben hull a hó! – kiáltott fel. 
– No hiszen, mekkora csoda ez télen! Nem láttál még havat? Mikor essen, ha nem most? – kontrázott a felesége futtában. 
– Csodálatos… - merengett tovább. 
– Nem értem, mi van veled mostanában… az utóbbi időben annyira megváltoztál… talán kezdesz leépülni, ez a korral jár? 
Az asszony fel-alá rohangált, hogy mindent előkészítsen az ünnepekre. 
– Ünneprontó vagy… - sóhajtott János. 
– Te meg úgy viselkedsz, mint egy taknyos kölyök! Nini, esik a hó! Jé, de érdekes, nincs jobb dolgod? Majd adok én neked munkát! Még, hogy esik… ellentétben veled, én nem örülök neki! 
– Miért, nem veszed észre, milyen gyönyörű? 
– Nincs időm most erre! – szaladt ki a konyhába. 
– Évek óta nem esett… sőt azért sopánkodtunk, mert mindig fekete karácsonyunk volt, most itt az idő, hogy újra átéljük az igazi ünnepet… a hóesés is ennek kedvez… - dünnyögte a férfi.
János akkor figyelt fel arra, amire rég nem jutott ideje, a hasonló csodákat észre sem vette, úgy elment mellettük, mintha soha nem is léteztek volna. A fehér hópelyhek viszont most újra rádöbbentették, milyen gyönyörű a természet. 
„De hát hogy is figyeltem volna? Az életem már kora fiatalon felpörgött, küzdöttem, hogy mindenem meglegyen, az autó, a lakás, a család, a jó munkahely, minden, amit a társadalom elvár a tagjaitól. Igyekeztem megfelelni a szüleimnek, tanáraimnak, főnökeimnek, utána pedig a beosztottaimnak mutattam példát. Szerettem az élvonalban lobogni, élveztem, ha követnek, tisztelnek, vagy csodálnak. Ez még most is bejön…” – vigyorgott rajta.
Közben teljesen elidegenedett, sőt, messzire eltávolodott az élet lényegétől, olyan értékek után rohant, melyek múlandóak, maga alá gyűrte az örökös hajtás, a törtetés, a hétköznapok egyhangú szürkesége. 
„Folyton ez az eszeveszett rohanás, az a rengeteg feladat, aminek sosem lesz vége! Mindig minden ugyanolyan, ugyanúgy… Valami nagy-nagy változás kellene… de nem csak az én életemben, hanem az egész világban… mert ugye egy fecske…” – jutott eszébe. 
A hópelyheket szemlélve gondolatai szárnyán messzire távolodott a valóságtól. Hirtelen kitágult a tér, megszűnt az idő, a gyomra tájékán furcsa belső bizsergést érzett, mint amikor történni fog valami, ellenállhatatlan vágy kerítette hatalmába a hópelyhek érintésére. Már nem látott, nem hallott, egyedül az érdekelte, milyen lenne újra a hóesésben bandukolni. Úgy döntött, tesz egy sétát a kora délutáni szürkületben. 
„Imádom, mikor puha pelyhekben hull a friss hó, emlékeztet gyermekkorom karácsonyaira, mikor vidéken éltem, felhőtlen boldogságban… Óh, de szép idők voltak azok! Hová lettek az elmúlt évtizedek? A falusi hóesés, a meghitt karácsonyesték… Olyankor egy hatökrös szekér sem tarthatott volna benn minket, nemhogy szülői parancs. Mennyire élveztük a barátaimmal, a testvéreimmel… fenyődíszítés előtt egy jó kis hó csata, nem volt ennyi fölösleges protokoll! Ma meg? Középkorúként a hatodikról szemlélhetem a hóesést, sokszor azt sem tudom, milyen évszak van, mert épphogy kilépek az ajtón, máris bevágódom az autóba és villámgyorsan vezetek a melóhelyre. Ott aztán… egész nap ki sem látszom a sok tennivalóból! Hová lett a természet lágy öle? Mi vár még itt rám? Jobb lenne, ha vége szakadna… mit érdekel engem ez a világ… hajaj… mit nem adnék, ha gondtalanul szárnyalhatnék a szélben, mint a csodálatos hópihék!”

Ratings and Reviews

Overall rating

No ratings yet
(0)
5 Stars 4 Stars 3 Stars 2 Stars 1 Stars
0 0 0 0 0

Be the first to rate and review this book!

You've already shared your review for this item. Thanks!

We are currently reviewing your submission. Thanks!

(0)

You can read this item using any of the following Kobo apps and devices:

  • DESKTOP
  • eREADERS
  • TABLETS
  • IOS
  • ANDROID
  • BLACKBERRY
  • WINDOWS